2015. május 25., hétfő

Egy Tisza-parti kisváros természetfotói - A hely, ahol élek

Egy Tisza-parti kisvárosban lakom és ma sétáltunk egy nagyot a város mellett lévő Tiszai-holtágon, illetve tanösvényen. Ami nem újdonság, mert évek óta szinte minden második nap kimegyünk oda, csak most kivételesen fényképezőgépet is vittem magammal és készítettem néhány csodás fotót. Nagyon szép ez a hely, csendes, nyugodt... a városka lakóinak ez a kedvenc helye, az itt élők szinte minden este és hétvégén itt sétálnak - úgy is mondhatjuk, hogy ez a mi sétányunk. A környék településeiről is rengetegen meglátogatják ezt a helyet télen-nyáron egyaránt, sőt, még sátraznak is. Hiszen lehet itt horgászni, sütni-főzni a szabadban, gyönyörködni a táj szépségében, állatvilágában, és télen még korcsolyázni is. Szeretem ezt a helyet!


Amikor nagyobb árvíz van, ezt a kis autós hidat ellepi a folyó...



A táj szépségébe belekerült a kempingezők egy része is :)




Ez már egy gyalogos híd, mely szintén a Tiszai-holtágon keresztül vezet a madárházhoz.

 

A kis szőke hercegem élvezi a sétát :)



Megkerülve a hidat másik oldalról fotózva a tájat



A távolban a kisvárosunk egyik templomtornya látszik



A vadkacsák és hattyúk itt mindig vidáman úszkálnak



Ezen a kis hídon átsétálva eljutunk az egyik madárházhoz, 
melynek teraszáról készítettem ezt a gyönyörű képet.



A városba vezető kis kanyargós út



Séta visszafelé a kis hídon



A városban most épül egy ökocentrum - ez a játszópark hozzá tartozik a holtág partján.



A kis szőke hercegemmel mostanában szinte minden nap ki kell jönnünk ide. :)







Ez pedig már a város közepén lévő park egy kis része

2015. május 18., hétfő

Családi focizás :)

Most ugyan nem receptes bejegyzéssel jövök, de  szeretném megörökíteni a blogon emlékbe ezt a néhány sort és fotót.

A sok munka mellett 3 hete a kis szőke hercegem kérésére minden este 7 óra körül vacsora után átmegyünk a szüleimhez és családi focizást tartunk (a férjemmel és szüleimmel). A kisfiam nagyon boldog, hogy esténként együtt "játszik" az egész család és tulajdonképpen a szüleimre is ráfér ebben a nehéz időszakban ilyen mindennapos egyszerű kikapcsolódás (még akkor is, ha Ők csak egyszer-kétszer rúgnak bele a labdába és többnyire csak nézők). Nekem is jót tesznek ezek az esti nevetgélések, mert  nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, nehezen tudom feldolgozni, hogy a tesóm nincs többé közöttünk, még mindig sírdogálok magamban emiatt. 3 hete voltam két temetésen egymást követő napokon - férjem apukája és nagybátyja temetésén -, melyek újra felidézték a testvérem temetését is. Anyukámnak pedig az idei anyák napja volt nagyon rossz, ráadásul közeledik a tesóm születésnapja, tehát egy újabb nehéz nap vár ránk. Mindig jön egy ünnep, egy esemény, egy zene, egy hang, egy illat, ami emlékeket idéz fel és nagyon megvisel lelkileg. 

De most inkább jöjjön néhány vidám pillanatkép rólunk... A fotó néhány napja készült, amikor épp a szüleimhez készültünk a szokásos esti focizásra. :) Persze a focizás helyett sok más dolgunk lenne nekünk is és Anyukáméknak is, de kincset ér minden perc, melyet a családdal tölthetünk el, és a kisfiam kedvéért esténként szűk egy órácskára félretesszük a sok más teendőt, az megvár - senki nem fogja elvégezni helyettünk. Sajnos.


Ezek a pillanatképek úgy készültek, hogy észre sem vettem, el voltam foglalva a labdával. :)
Milán persze "mórikálta" magát a fényképezőgép előtt. :) 
A család többi tagjáról is készült kép, de ők nem vállalták a nyilvánosságot. :)




A "dekázás" indítására összpontosítok, ami nem nagyon megy nekem. :)
Bevallom, a férjemmel soha nem szerettük a focit, de Milán nagyon érdeklődik iránta. A másik "szenvedélye" pedig a lovaglás.


A kis bohóc :)

Töltsetek Ti is annyi időt a gyerekekkel és szülőkkel, amennyit csak lehet!
Tudom, nem könnyű ez ebben a rohanó, "munkás" világban, amikor mindenkinek annyi dolga, gondja van, hogy azt sem tudja, hol áll a feje...


2015. május 3., vasárnap

Csokis zebra sütemény

Egy nagyon mutatós, finom, puha süteményt hozok. Már akkor is csodájára járt a családom, amikor készítettem, megsült állapotban és felszeletelve pedig még jobban tetszett nekik. Igaz, lassan már két hete készítettem, és mivel készült róla néhány gyors fotó is - ideje, hogy a blogra is felkerüljön. Szerintem sokan ismeritek tortaformában készítve, bár nekem ennél a süteménynél a kuglóf formában készült tetszik a legjobban. Néhány évvel ezelőtt túrós változatban is megsütöttem (tortaformában), melyet akkor a blogra is feltettem, de bevallom, nem ízlett, ezáltal később le is vettem a blogról, mert szeretném, ha csak azok a sütik és ételek szerepelnének itt a virtuális gyűjteményemben, melyek igazán finomak és amelyek igazán a kedvenceinkké váltak. :) Ezáltal a mostani süteményemet is örömmel ajánlom Nektek - akár egy csésze kávé vagy tea mellé, vagy csak úgy magában.

Ritkán jövök mostanában új recepttel és előfordulhat, hogy egy ideig ismét nem jelentkezem majd... nem tudom. Kétségkívül nagyon sok a dolgom mostanában, de a fő tényező az, hogy az elmúlt héten két temetésen is részt vettem egymást követő napokon - a férjem apukája és nagybátyja temetésén -, melyek erősen felidézték bennem a testvérem elvesztését és temetését, ami alig 2 hónapja történt és amelyet tulajdonképpen még azóta sem dolgoztam fel. Ez most egy kicsit sok nekem, de majd ha összeszedem magam, biztos lesz kedvem és energiám új süteményeket készíteni... akkor ismét jövök a receptekkel.




A pöttyös kerámiák megtalálhatók a webáruházban az alábbi linken:


Hozzávalók a tésztához:
24 cm átmérőjű kuglóf vagy tortaformához
5 tojás
25 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl langyos víz
2,5 dl olaj
37 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor (6 g)
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

A mázhoz:
10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál olaj


   

 

Elkészítés:
1. A tojások sárgáját a cukrokkal habosra keverjük (szinte fehéredésig). Majd apránként hozzáadjuk a vizet és az olajat - közben kevergetjük. Fokozatosan hozzáadjuk a sütőporral összeszitált lisztet is, végül óvatosan beleforgatjuk a tojások felvert fehérje habját is. 
A tésztát kétfelé vesszük, az egyikbe belekeverjük a kakaóport.
2. A formát enyhén kivajazzuk és lisztezzük, majd beleteszünk egy kisebb szedőkanálnyit a világos tésztából. Majd ennek közepébe teszünk egy szedőkanálnyi kakaós tésztát. Felváltva addig kanalazgatjuk így, míg elfogy a tészta. (Ne rázogassuk, mozgassuk közbe a formát, hogy szépen megmaradjon a mintázat, ne folyjon össze a tészta.)
3. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Végezzünk tűpróbát, de ne süssük túl a tésztát, mert akkor könnyen kiszáradhat.
4. Amikor megsült a sütemény, 5 perc után borítsuk ki a formából és hagyjuk kihűlni. Szórjunk a tetejére pici porcukrot.
5. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, elkeverjük az olajjal, majd a sütemény tetejére csorgatjuk.
6. Szeletelve tálaljuk.


   

...és egy kép a sütemény készítés fázisairól


Jó étvágyat!

Boldog Anyák napját minden Édesanyának!

Ötlet: Bakers Royale
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...