2018. február 25., vasárnap

Nagyi meggyese - avagy Pudingos meggyes

Egy óra alatt elkészíthető nagyon finom meggyes sütemény! Tökéletes hétvégi süti a családnak, de vendégvárónak is megfelel.

Igazából a recept a Receptözön újság 2012-es egyik számában található, melyet még akkor kinéztem magamnak, de hát annyi ötletem és elkészítendő recept sorakozik a fejemben és konyhapolcomon, mint égen a csillag. Két élet is kevés lenne rá, hogy mindet elkészítsem. Ezt a sütit pl. két hete már tényleg nagyon-nagyon szeretném megsütni, de egy örökmozgó 16 hónapos kis legényke mellett, aki folyamatosan felfedezi az egész lakást, pakol, rámol, nem könnyű bármit is csinálni, mivel egy másodpercre sem lehet szem elől téveszteni. 😍 Igaz, általában naponta 2x1 órácskát alszik, de olyankor annyi teendőm összegyűlik, hogy azt sem tudom, melyikbe fogjak bele. Mindenbe belekezdek, de semminek nem érek a végére. Gondolom, ez mindenkinek ismerős, akinek van vagy volt hasonló korú kisgyermeke.

Pedig nem tudom, mi van velem... mostanában olyan süthetnékem van, hogy szívem szerint naponta 2-3 süteményt is sütnék csak úgy, mert egyszerűen hiányzik a sütés élménye, a süteményekkel való "szöszmötölés" és kikapcsolódás, az alkotás öröme. Ráadásul imádom őket fotózni, csak soha nincs időm lefényképezni normálisan egy süteményt vagy ételt sem! Sütés közben mindig eltervezem, hogy fogom lefényképezni, de addigra szinte kivétel nélkül mindig felébred Zalán, ezért kapkodva kell cselekednem: gyorsan előveszek egy tányért, egy bögrét, egy "rongyot" + egy faalátétet, kattintok néhány gyors fotót és ennyi. Vagy amiatt nem tudok normálisan neki készülni a fotózáshoz, mert túl későn érkeztem sütni vagy főzni, kezd sötétedni odakint és alig van elég természetes fény a fényképezésre - ilyenkor is rohanni kell nagyon, hogy legalább még egy kevéske természetes fényt elcsípjek 1-2 fotó erejéig. Közben minden receptnél arra gondolok, hogy: "na, ez sem úgy lett lefotózva, mint ahogy elterveztem, csak össze lett csapva". 😏 ...és ha visszaemlékszem Milán korszakára (hogy mikor tudtam mellette kicsit nyugodtabban foglalkozni a saját dolgaimmal), akkor ez még legalább másfél évig így is lesz, azaz semmi idő semmire, minden egy nagy kapkodás és rohanás! Nem baj, egyszer biztos eljön az az idő is, amikor kicsit nyugodtabban tervezhetem és végezhetem a saját dolgaimat. 
Viszont semennyiért nem adnám az én "cukorborsó" kisfiamat, akit úgy imádok, hogy másodpercenként csókolgatom. Képtelen vagyok betelni vele, mert annyira cuki, okos és szépséges! 💟 (Nem beszélve arról, hogy a jelenléte mellett olyan fiatalnak érzem magam - még úgy is, hogy néha alig alszom 2-3 órát éjszaka.😊) Csak 1,5 év után a saját kis életem is hiányzik néha, amikor is akkor és azt csinálhatnék, amit szeretnék -, mert most szinte a kisfiam életét élem. Mindig azt nézem, neki mi a legjobb, Ő hogy érzi legjobban magát. Cserébe persze Ő nagyon boldog, vidám, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Ráadásul semmi baja nincs, pedig Milán a suliból néha-néha hazahoz egy-egy kisebb vírust, ettől függetlenül Zalánnak az egész őszi-téli vírusos időszakban semmi baja nem volt, még csak megfázva sem volt. Szerencsére Milán sem beteges, erős immunrendszerrel rendelkezik, például ebben a tanévben szeptembertől egy napot sem hiányzott a suliból betegség miatt. Egyszer-kétszer ugyan volt benne valamilyen kisebb vírus, de olyan erős szervezete van, hogy 1 nap alatt könnyedén "le is tudja" mindig az egészet és mehet iskolába. 
Ráadásul február közepén a férjem is összeszedte az influenzát az egyik munkatársától (ami furcsa, mert Ő sem szokott soha beteg lenni, soha nem volt betegszabadságon), most viszont 5 napig fel sem bírt kelni az ágyból, de szerencsére sem a gyerekek, sem én nem kaptuk el tőle, pedig nem vagyunk beoltva influenza ellen. Bízom benne, hogy ezekkel most nem kiabáltam el magam és megússzuk betegségek nélkül a tél hátralévő részét is + majd a szeszélyes tavaszt is. 
Jó ég! Milyen hosszú bevezetőt gépeltem 1-2 perc alatt (ha az egyik végzettségem nem lenne gépíró és gyorsíró, akkor ilyenben most nem lenne részetek 😃)! De akit csak a recept érdekel, úgyis csak azt olvassa el, úgyhogy ezzel biztos nem zavartam senkit - nekem pedig megmarad emléknek ez a néhány sor, sok-sok év múlva olyan jó ezeket visszaolvasni. 😊
Jöjjön a recept!




Hozzávalók a tésztához:
20x30 cm-es tepsihez
30 dkg finomliszt
12,5 dkg puha vaj
fél csomag sütőpor (6 g)
kb. 1-1,5 dl tejföl
1 tojás
8 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vanília kivonat

A töltelékhez:
kb. 50 dkg kimagozott meggybefőtt
1 csomag vaníliás vagy epres pudingpor
3 dl meggylé
(ha nincs elég meggylé, kipótolható vízzel)

+ a tetejére egy kisebb tojás felverve

Tipp: 
1. Ha édes befőttel készül, akkor nem kell a töltelékbe plusz cukor!  
2. Nyáron friss meggyel is készíthető - ebben az esetben a pudinghoz adjunk 3-4 evőkanál cukrot (ízléstől függően)!


A pöttyös kézműves kerámiák megvásárolhatók a Pöttyös Otthon webáruházban az alábbi linkre kattintva:



      

Elkészítés:
  1. A lisztet, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot összekeverjük. Elmorzsoljuk benne vajat, hozzáadjuk a tojást és legvégül annyi tejfölt, hogy egy könnyen kezelhető, nyújtható tésztát kapjunk - lágyat, de ne ragacsosat!
  2. A tésztát kettévesszük: az egyiket kinyújtjuk a tepsi méretére (20x30 cm), melyet a nyújtófa segítségével a tepsibe helyezünk.
  3. A töltelékhez a pudingport pici meggylével simára keverjük egy lábasban, majd hozzáadjuk a többi meggylevet is és közepes lángon, kevergetve megfőzzük. Levesszük a lángról, belekeverjük a meggyet. 
  4. A meggyes masszát a kinyújtott/tepsibe helyezett tésztára simítjuk egyenletesen. Majd kinyújtjuk a tészta másik részét is ugyanekkorára és ráhelyezzük a töltelékre.
  5. Villával néhány helyen megszurkáljuk a tetejét, lekenjük a felvert tojással és az előmelegített 180 fokos, légkeveréses sütőben kb. 18-20 percig sütjük. Hagyományos sütőben 200 fokon süssük kb. 18-20 percig. (A sütési idő csak tájékoztató jellegű, sütőtől függően eltérhet!) 
  6. Legalább langyosra hűtjük, porcukorral meghintjük a tetejét, tetszés szerint szeleteljük. 




 Készítés közben...

   
 


Jó étvágyat!

14 megjegyzés:

  1. De finomak lehetnek, nagyon guszta szeleteket tálaltál!
    Jó volt olvasni a hosszú írásodat, élveztem minden sorát :-) Aranyos a kicsi fiad, Milán meg már kész legény :-)
    Én is szeretem a sütést-főzést, az utána levő fényképezést, főleg akkor ha valami újdonságot készítek. Mindig előre eltervezem, hogy mi lesz a "kompozíción", persze van amikor hiába erőlködök, nem sikerül úgy, ahogy szerettem volna. Sokszor én is csak egy "rongyot", egy-két tányért, vagy valami apróságot kapok elő, mégse legyen "üres" a kép :-) Én mindig vakuval fényképezek, az "öreg" gépünkkel. Már 13-14 éves, azóta már a második "új" gépet fogyasztjuk, de ez maradt a kedvencem. Erre nem kell vigyázni, ha lisztes vagy vajas lesz.... :-)

    VálaszTörlés
  2. Szuper. Nagyin jok a fenykepek. Imadom olvasni az irasaidat. Tunderi Pici Zalanrol es rolatok.
    Na persze a sutikrol es etelekrol is.☺☺☺

    VálaszTörlés
  3. Gabikám! Nagyon jól néz ki. Hasonló pudingos- meggyes receptem van, illetve a kígyó réteshez is szoktam használni ezt a pudingos-meggyes tölteléket, és nagyon finom. Pici fiad is gyönyörűséges, jó, hogy vele tudsz lenni minden pillanatában, mert olyan gyorsan elröppennek ezek az évek. Ölellek: Erzsi Székesfehérvárról

    VálaszTörlés
  4. 2-3 óra alvás? Hős vagy, én nem bírnám. Ilyen rossz alvó a kisfiad?

    Ez a süti finom lehet:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nagyobbik kisfiam 3-4 hónapos korától végig aludta az egész éjszakát, nagyon jó alvókája volt. Nagyon ritkán (2-3 havonta egyszer) fordult elő, hogy felébredt hajnal 4-kor játszani 1-2 éves korában. Olyankor kimentem vele a konyhába kiflit sütni reggelire. :))
      A pici fiam viszont nagyon rossz alvó, ezáltal már odakapott közénk a franciaágyba. :) Délelőtt alszik kb. 1-1,5 órát, délután 1 órát, aztán este 10-től hamarabb nem alszik el, 1 órakor viszont már felébred, odajön közénk, játszik egy nagyot, hempereg, viháncol, beszélget a maga nyelvén az ágyban, 3-4 óra körül vissza alszik, belecsempészem a kiságyba, de addigra nekem már kimegy az álom a szememből és alig bírok visszaaludni. Mire visszaalszom 5 óra körül, fél 6-6-kor már ébredhetek fel. Készítem a férjemet, nagyobbik kisfiamat iskolába. Ők elmennek 3/4 8-kor, Zalán pedig 8 körül ébred.
      Egyébként nagyon különböző a két gyerek. Az egyikbe ez a jó, másikba az volt a jó... Például Milán nagyon válogatós volt pici korában ételek terén (még most is). Abszolút nem akart semmi zöldséges ételt, már alig tudtam neki mit főzni, mit adni. (Mára már legalább néhány zöldséget megeszik.) Zalán viszont mindenféle ételt megeszik: csirke hús, sertés, hal, brokkoli, bab, kelbimbó, burgonya, rizs, káposzta, zeller, répa, spenót... stb. Vagy pl. Milánnal 2 éves koráig sehová nem tudtunk menni autóval, mert nem maradt meg a gyerekülésben, csak max. fél órát. A mai napig olyan, mint egy sajtkukac, állandóan mozgásban van, izeg-mozog, szaladgál (viszont kitűnő tanuló, nagyon-nagyon okos. Zalán viszont nyugodt, türelmes - vele a világ végére is elautózhatunk, nyugodtan ücsörög az autóban első perctől kezdve. Sőt, imád autózni! :) ...és még sorolhatnám a különbségeket, de már annyit írtam. A lényeg, hogy több mint másfél éve alig alszom. Néha-néha van 1-1 éjszaka, amikor Zalán este 10-től reggel 7-8-ig alszik, olyankor én is. :)

      Törlés
    2. Hú. Az én Kisfiam másfél éves. Nem eszi meg a húst, a zöldségeket, semennyit és eleve nem szereti a főtt ételt, ami furcsa mert mi minden nap az ebédelünk. Hat hetes korától végig aludta az éjjeleket , viszont ötkor kel. Most hagyta abba a szopit, cserébe csak köztünk hajlandó aludni. Valami mindig vam:)
      Te akkor is egy hős vagy. Én a nappali alvása alatt inkább olvasok, kell annyi feltöltödes anyának.

      És hogy bírod? Sosem vagy ideges vagy kiborulva?

      Törlés
    3. Nem szoktam ideges lenni, elég nyugodt ember vagyok. Meglepően jól bírom a kialvatlanságot is. Sőt! Azt kell mondanom, hogy túl jól bírom. Sokszor előfordul, hogyha Zalán hajnalban túl sokáig játszik közöttünk az ágyban, akkor kihozom a hálóból, hogy a férjem tudjon aludni, hiszen Ő egész nap autót vezet sales (területi) managerként, nem lehet állandóan kialvatlan. Olyankor Zalánnal hajnal fél 4-4 órától játszok a nappaliban és mire Ő elalszik, addigra a férjem és másik kisfiam felkelnek, készítem Őket suliba, munkába. Így én egész nap talpon vagyok hajnal 4-től és furcsa módon még este 10-kor is jó formában vagyok, nem érzem a fáradtságot. Igaz, amikor ágyba kerülök, 2 percen belül elalszok. :)

      Törlés
  5. Isteni! Én is szoktam sütni, főleg nyáron. Ez a kedvenc pitém. Nagyon guszta Gabeszka!

    VálaszTörlés
  6. Ínycsiklandóan néz ki! :)Ez a süti nálam is tervbe van véve, remélem egyszer nálam is elkészül. :)

    VálaszTörlés
  7. Gyonyoru a meggyesed, es nagyon jo, hogy ilyen sokat irtal!
    🙂

    VálaszTörlés