2019. augusztus 10., szombat

Pécsi kalandok

 Ez egy rendkívüli (kivételesen nem recept) és hosszú bejegyzés lesz, mivel én ezt a blogot a recepteken kívül családi emlékkönyvként is használom. 
Akinek van kedve és ideje elolvasni a történetünket, jó szórakozást kívánok hozzá! 
Az Instagramon bejegyzésben és a pécsi albumban/történetben már láthattok néhány képet és videót is ezen a linken a pécsi nyaralásunkról: www.instagram.com/gabriella.konyhaja



Már többször említettem, hogy a kis családommal minden év tavaszától ősz végéig sokat kirándulunk, illetve nyaranta igyekszünk több nyaralást is szervezni, hogy a kisfiaimnak minél több közös, családi élmény legyen. 

Bár a férjemmel 22 éve vagyunk házasok és amíg nem voltak a gyerekek, kettecskén már bejártuk az egész országot (igaz, akkor inkább csak kirándultunk és nem nyaraltunk, mert az évekig tartó házépítés minden forintot "benyelt", de lényeg, hogy bejártuk az országot kirándulva is). Aztán megszülettek a fiúk és úgy döntöttünk, hogy Nekik is megmutatjuk kis hazánk szépségeit, ezért kirándulunk és nyaralunk folyamatosan, mindig más tájra, más városba. 
Nagyon élvezik a kisfiaink - mivel Milán imádja a várakat, így igyekszünk bejárni az összes várat az ország területén. Zalán pedig imád sétálni, képes km-eket gyalogolni és alig engedi, hogy felvegyük néha az ölünkbe pihenni menet közben - állandóan csak menne, sétálna és olyan élvezettel, beleéléssel nézelődik. 😊💞 
(Én személy szerint azért is imádom ezeket a nyaralásokat, mert minden nap annyit megyünk - 10-12 km-eket sétálunk, fáradunk, izzadunk, és mire hazaérünk a nyaralásból, mindig fogyok 2 kilót. 😀 De csak én, a család többi tagja nem. Pedig minden nap ugyanolyan normálisan reggelizek, ebédelek, vacsorázok, mint ahogy a családom, sőt, napközben van egy kis nasi is. Bár az is igaz, hogy reggelente és esténként a hotelszobában amíg Ők pihennek, addig én szaladgálok, mint a 'mérgezett egér': vasalom/készítem a másnapi ruhákat, pakolok, rendet rakok a szekrényekben, fürdőszobában stb., mert nem szeretem, ha túl nagy a felfordulás körülöttünk.)

Az idén is sokat kirándultunk szép helyekre, 2-3 hete pedig Balatonalmádiban nyaraltunk egy "hosszabbacskát", és igyekeztünk a környékét bejárni. 
Aztán pihentünk itthon néhány napot, most pedig lassan 1 hete Pécsen nyaralunk, ami eddig igencsak kalandosra sikerült. 
Kezdődött az utazással. Szabolcs megyében lakunk és amikor Dunántúlon nyaralunk, mindig úgy szoktunk utazni, hogy az M3 autópályáról keresztül megyünk Pesten, az Erzsébet-hídon, majd Budán és úgy tovább az adott autópályára. ...és eddig mindig olyan simán végigmentünk az egész fővároson. Pécsre is így akartunk menni, de mivel a férjem munkahelyi irodája Budaörsön van és emiatt Ő is gyakran átautózza Budapestet, és épp a múlt csütörtökön is volt ott, azt mondta, hogy szerinte most ne menjünk be a fővárosba, kerüljük ki az M0-án, mert az egész város fel van durva: építések, újítások vannak mindenhol, emiatt óriási a dugó az egész városban. Amikor 2-3 hete a Balatonra mentünk-jöttünk, simán végig mentünk a városon, de most biztos dugó lesz, mert Ő is alig bírt keresztül menni-jönni. Én viszont rosszul vagyok az M0 hallatán, mert hetek óta azt lehet hallani mindenhol, hogy az M0 déli szakaszán 15-20 km-es torlódások vannak minden nap és 3-4 órát lehet ácsorogni a dugóban. 
A lényeg, hogy hétfőn mégiscsak az M0-án jöttünk, igyekeztük kikerülni a déli szakaszát, de az óriási dugó szélére így is belekeveredtünk, mert nem lehetett elkerülni teljesen. Szerencsére, mivel a torlódásnak csak a szélét kaptuk el, így mi "csak" 30-40 percet álltunk a dugóban, de bőven elég volt belőle ennyi is a rengeteg kamion között, mert iszonyat büdös olaj szaggal voltak! Én még életemben ilyen brutál nagy dugót nem láttam, mint ami ott van több sávon és több kijáraton-bejáraton keresztül! Pedig volt már néhány dugóban részem sajnos, de ettől a látványtól rosszul lehetett lenni, amikor felértünk egy felüljáróra és körbenézve megláttuk a millió kamiont és autót... Brrrr!! A hideg is kiráz tőle!
Amikor végre rákeveredtünk az M6 autópályára, ott már kényelmesen autóztunk, szinte csak egyedül, mert ezen az autópályán  viszont alig van forgalom. Menet közben van a pályán 4 alagút is, ami a fiúknak nagyon tetszett, nagyon élveztek a "sötét lyukban" autózni. 😀

Végre megérkeztünk Pécsre! De épp a hotelhez vezető egyik teljes út le van zárva most, mivel fel van durva valamilyen munkálatok miatt, és hiába próbáltuk megtalálni a hotelt úgy, hogy ezt az utat kikerüljük, a GPS mindig erre az útra akart minket irányítani. Ha megkérdeztük az utcán az ott élőket, Ők is mindig olyan útra tereltek minket, ami itt-ott le van zárva, emiatt 1 órát autóztunk/cikáztunk Pécsen a dimbes-dombos kis szűk utcákon, mire végre megtaláltuk a hotelt! Leírhatatlan öröm volt, hiszen már 6 órája utaztunk és mindenünk elzsibbadt a sok ücsörgésben. Alig bírtunk kiszállni az autóból. 😀 Az utazás az otthonunktól Pécsig egyébként is 4 és fél órába tellett volna úgy, hogy nem állunk meg pihenni egyszer sem, de így, hogy belekeveredtünk az M0-án egy kis dugóba + Pécs külvárosában útlezárások vannak itt-ott, 6 órát sikerült autóznunk. Még szerencse, hogy a fiúkkal együtt jól bírjuk az autózást, és az is szerencse, hogy mindannyian nagy humorral rendelkezünk, így végig vicceltük és röhögtük ezt a "kalandos, dugós, útlezárásos"  helyzetet is. 😊 

A hotel egyébként nagyon szép helyen van, Pécs zöldövezetében a történelmi belvárostól 2 km-re fent a hegy tetején, ahonnan gyönyörű kilátás van a városra - wellnessel és rengeteg sportolási lehetőséggel: teniszpálya, fintess terem stb. (Hotel Makár Sport & Wellnes°°°°)
Megérkezéskor a recepciónál a szokásos bejelentkező papírok kitöltése után, amikor a recepciós ideadta a szoba belépőkártyáit azzal a mondattal, hogy a földszinten a 4-es szoba lesz a mienk, már nem tetszett a dolog, mivel nekem úgy rémlett, hogy emeleti, erkélyes, superior, városra néző szobát foglaltam le. Bepakoltunk a szobánkba, ami különben nagyon szép volt, hiszen minden szoba egyforma, csak az nem tetszett, hogy a földszinten van. Bár nem volt rossz, csak az erkélyajtónk nem erkélyre, hanem egy hátsó udvarra nyílt, ami nagyon szép parkosított volt padokkal, kellemes, csendes, nyugodt... és biztos jó lett volna a gyereknek ezen a szép kis udvaron/kertben játszani, de mivel földszinti szoba, emiatt kicsit sötét volt, és különben is csalódás, hiszen nem ezt foglaltam le! Elővettük gyorsan a laptopot, megnéztük a visszaigazolást, hogy valóban erkélyes, emeleti, szép kilátással lévő szobát foglaltam-e, mert nem emlékeztem már rá pontosan, és mivel a visszaigazolásban is így volt, ezért a férjem rögtön ment a recepcióra reklamálni, ahol utána néztek a dolgoknak, összekevertek minket egy másik családdal, sűrűn elnézést kértek és megkaptuk a 108-as szobát. A rengeteg lomunkat, bőröndöket, játékokat a fiúknak gyorsan áthurcoltuk az emeleti szobába, és hát igen! Azér' ez a szoba sokkal szebb!! A berendezés ugyanaz, de sokkal világosabb szoba, mivel emeleten vagyunk, az erkélyről gyönyörű kilátás van a városra és a fürdőszobában is van egy nagy ablak az erkélyre nézően, tehát a fürdő is világos, nem egy sötét ablaktalan lyuk. 
Imádunk itt lenni! Mindezt a kis tévedést leszámítva imádjuk ezt a hotelt! Nagy, mégis csendes, lehet wellnessezni, sportolni, a mélygarázsban biztonságos helyen van az autó. Mivel az épület a hegy tetején van, gyönyörű a kilátás. Reggelente és esténként a hotel éttermének teraszán étkezünk, ami nagyon szép, tele rengeteg virággal, dézsás növénnyel, kellemes zenével. Mivel Pécsen és a környéken rengeteg látnivaló van és nem fogjuk érkezni bejárni és megnézni a negyedét sem, ezért már most elhatároztuk, hogy jövő nyáron ismét jövünk nyaralni Pécsre és ugyanitt fogunk megszállni.

Pécs lélegzetelállítóan gyönyörű! Apukám, és nagyon sokan mondták, hogy ez a város nagyon szép, mégsem gondoltam, hogy ennyire gyönyörű és hogy ennyire bele fogunk szeretni! Rengeteg helyen jártunk már, és nagyon sok szép város van ebben a kis országban, sok vidéki várost imádok a szépsége és hangulata miatt, de ne haragudjon meg senki, meg merem kockáztatni, hogy eddig ez a legszebb vidéki város, ahol jártam! Nagy történelmi múlttal rendelkezik ez a város, a történelmi városrész csodás, a belvárosi sétáló rész hatalmas, rengeteg kis szűk dimbes-dombos utcával, melyeken végig csodás régi épületek vannak, végig mindegyik felújítva mindenféle színben pompázva. Rengeteg étterem, bár, üzlet, kávézó, cukrászda, fagyizó - az éttermek előtt hangulatos teraszok, és miközben az ember ebédel, vacsorázik vagy csak eszeget egy fagyit, sütit, közben nézi a városban sétálókat, a galambokat, hallgatja a sok csobogó szökőkutat, a mindenfelől áradó kellemes halk zenét. Nagyon sok a turista, mégis annyira csendes az egész belváros, olyan nyugodt itt minden. A sétáló utcák tele vannak virágokkal, dézsás leanderekkel... nemhiába szokták mondani, hogy Pécs a magyar mediterrán város, de valóban olyan hangulat van itt, mint a déli mediterrán országok városaiban. Ha még nem jártatok itt, tervezzétek be egyszer, imádni fogjátok, nagyon fog tetszeni!

De azért még el ne felejtsem leírni a negyedik kalandunkat, ami igazából csak az én "kalandom"! Szerdán is egész nap a várost jártuk, imádunk a városban sétálni, de mivel 35 fok volt és igencsak elfáradtunk, viszonylag hamar (délután 4 óra körül) visszajöttünk a hotelba pihenni egy kicsit, hogy utána újult erővel tudjunk elindulni Szigetvárra egy kis kora esti kirándulásra. Délután 5 óra volt, a családom tagjai a hotelszobában pihentek, mesét néztek, olvastak, én pakolgattam a ruhákat, cipőket, hajolgattam, aztán hirtelen úgy éreztem és hallottam, mintha a bal szememben megpattant volna egy ér! Nagyon kellemetlen volt! Rohantam a fürdőszobába nézni a szememet, amiben lett egy pici piros ér, ráadásul nem nagyon tudtam kinyitni, mert olyan érzésem volt, mintha lett volna valami a szememben, de nem tudom kipislogni. Hiába öblítettem vízzel, még rosszabb lett! De amikor bezártam a bal szemem, akkor elviselhető volt - tehát így közlekedtem: napszemüvegben mindenhová, a bal szemem zárva, a jobb szememmel néztem és láttam. Nem volt túl kellemes fél szemmel járkálni, ráadásul ha az embernek az egyik szeme zárva van, a térlátása sem valami jó, nem lehet jól érzékelni, hogy a tárgyak mennyire vannak közel és messze, ezért mindennek nekimentem. A férjem vinni akart a szemészetre, de én makacskodtam, hogy majd reggelre elmúlik, nem azért vagyok itt, hogy a klinika szemészetén töltsek egy csomó időt. Úgy éreztem nincs komoly baja a szememnek, hiszen nincs vérben, nem fáj, és amikor bezárom, akkor a szúrást sem érzem, és ki tudom nyitni egy kicsit, bár csak úgy, hogy egyfolytában pislogok. 
Ezért félszemmel, napszemüvegben elindultunk Szigetvárra este fél 6-kor, ahol megnéztük a várat és a Magyar-Török Barátság parkot. Mókás volt, mert amikor fényképezni akartam, akkor jöttem rá, hogy ez bizony most nehezen fog menni, mivel én úgy szoktam fényképezni, hogy fotózáskor a jobb szememet szoktam becsukni és a bal szememmel nézek a fényképezőgépbe. Igen ám, de most a bal szememet nem tudtam kinyitni, mert nagyon szúrt, ömlött belőle a könny (sőt, már az orrom is megállás nélkül folyt, mivel erősen megindultak a könnycsatornák). Szóval most fordítva kellett fényképeznem, azaz a másik szemem volt zárva, mint ahogy szoktam, de így nem esett a kezemre, illetve a szememre a fotózás, ezért össze-vissza fotóztam mindent. Kínomban röhögtem magamon, hogy nem vagyok normális, de ekkor már a családom is kinevetett, hogy mennyire makacs vagyok! Fél szemmel, de én akkor is mentem kirándulni, mintha mi sem történt volna - közben össze-vissza neki mentem mindennek. 
Mivel Szigetvárról későn értünk vissza Pécsre, ezért este elég későn mentünk vacsorázni. Este fél 9 volt, lement a nap, sötét volt, a hotel éttermének teraszán világítottak a hangulatos lámpák és én napszemüvegben vonultam végig, illetve botorkáltam végig... itt-ott nekimentem egy széknek, néztek is rám furcsán az emberek. 
A pincér is észrevette, hogy állandóan törölgetem a szememet a napszemüveg alatt, ezért adott egy szemészeti telefonszámot. 
Az éjszakát jól végigaludtam, mintha mi sem történt volna, viszont csütörtök reggel alig bírtam kinyitni a szememet, csupa vérben volt és nagyon szúródott - továbbra is csak úgy tudtam kinyitni egy pillanatra, hogy sűrűn pislogtam. Ismét félig csukott szemmel, napszemüvegben mentem reggelizni, majd reggeli után a férjem azonnal hívta a szemészetet - elmondta, hogy itt nyaralunk, és hogy mi történt a szememmel. Pár perc múlva a pécsi klinika szemészetén voltam a családommal. A földszinti recepción felvették az adataimat és a panaszomat, felküldtek az emeletre a 319-es szobába, ahol mindössze 2 percet kellett várnom, mert azonnal behívtak. A doktornő rendkívül kedves és aranyos volt (velem egyidős körüli). Kétszer cseppentett a szemembe, elérzéstelenítette, aztán a géppel megvizsgálta a szememet, ahol mindent rendben talált, nincs nagy baj, csak egy pici piros hajszálér, de ez el fog múlni hamar. Viszont szerinte valami belement a szemembe, ezért szúr és emiatt nem tudom kinyitni, csak pislogva. De nem látott benne semmit. Háromszor fordította ki a szemhéjamat - hát, ez elérzéstelenítve is kellemetlen volt egy kicsit, de ki lehetett bírni. Végül talált benne egy picike hajszálat vagy valami olyasmit, melyet kivett, kaptam még egy csepp szemgélt. Ez a picike hajszál csinált egy kis sebet a belső szemhéjamon, ami zavarja a látást, ez még kellemetlen lesz egy ideig, ezért kiírt egy szemcseppet és egy szemgélt, melyet 5 napig, napi 5-ször kell használni. 
Tehát a pécsi klinika előtt le a kalappal! Mindössze 10 percet töltöttünk ott összesen a vizsgálattal együtt és nem került semmibe! Köszönet azért, hogy ilyen gyorsak, korrektek és kedvesek - ezt sajnos nem minden klinika mondhatja el magáról. (A szemcsepp és a szemgél 2600 Ft volt a Patikában, "olcsón megúsztam" ezt a nem túl kellemes kis "kalandot".) 

Csütörtökön még nem volt túl jó a szemem, ezért egész nap úgy kirándultunk Siklóson, hogy a bal szemem zárva volt, mert pihentetni akartam (így fotóztam ismét fordított csukott szemmel a várban :)). A férjem pedig hűségesen cseppentget a szemembe napi ötször. Ezért 1 nap alatt helyrejött a szemem, péntek reggelre már "kutya" bajom sem volt. Ettől függetlenül hétfő estig cseppentgetünk továbbra is. Csak mivel nekem még soha semmi baja nem volt a szememnek, cseppet is most kaptam először életemben, elég kellemetlen számomra ez a szem csepegtetés, de kibírom. 
Bízunk benne, hogy most már zökkenőmentesen folytatódik a nyaralás. ...és hiába történtek eddig is mindezek, mi mégis annyira jól érezzük itt magunkat, igyekszünk mindent viccesen, nevetve kezelni. Az eddig történteken is jókat mókázunk. 

Egyébként még amit észrevettünk, hogy a pécsiek rendkívül kedvesek, segítőkészek, jókedvűek, humorosak, közvetlenek, pozitívak. A hotelben, az éttermekben, fagyizókban, üzletekben, múzeumokban, utcán, klinikán, mindenhol. Az éttermekben például a városban minden pincér jókedvűen játszik a gyerekekkel (minden gyerekkel), ölükbe veszik, puszilgatják, együtt rajzolnak velük, míg várjuk az ételt, viccelődnek, beszélgetnek stb. Eddig bárhol jártunk az ország területén, mindenhol nagyon kedvesek az emberek, de itt valahogy különösen ezt érezzük. 

Röviden néhány szóval: imádunk itt lenni! 😍 

Készítettem nagyon sok, gyönyörű képet erről a csodás városról - érdemes lesz majd megnéznetek! Hamarosan hozom őket! 




 További szép nyarat Nektek is! 😘

3 megjegyzés:

  1. Örömmel olvastam, sőt tanultam, emlékeket idézett fel bennem, ez a kellemes, könnyed, blog. Kívánok még nagyon sok kellemes nyaralást, a kellemetlenséget azt levonva, mindig új élménnyel gazdagodva a családdal együtt, jó kis blog írást.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy ilyen szép volt a nyaralásotok és leszámítva a "kisebb" galibákat, ennyire jól éreztétek magatokat! Teljen így az év többi napja is! Szeretettel üdvözöllek: Évi

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy jól érzitek magatokat a szülővárosomban! Kívánok nektek további szép nyaralást, kellemetlen kalandoktól mentesen :)

    VálaszTörlés