2016. október 23., vasárnap

Pici fiam születése ♥ - élményeim


Bár a blogomon főként gasztro bejegyzések vannak, azért néha szeretem megosztani a kirándulással és nyaralással kapcsolatos fotóimat és élményeimet - már csak az emlékek tárolása miatt is a családom számára, és talán ezáltal Nektek is tudok ötleteket adni, milyen szép helyeken lehet kirándulni kis hazánkban. De a mai bejegyzésem ennél is rendhagyóbb: a pici fiam születéséről szeretnék egy emléket hagyni magunknak - és persze Ti is nyugodtan elolvashatjátok, ha érdekel benneteket. Az első kisfiam születése körüli élményeket is leírtam annak idején (csak akkor még nem vezettem ezt a blogot, így az sajnos nem szerepel itt). 

Az idén, év elejétől kezdve, amikor megtudtuk, hogy lesz második gyermekünk, nagyon vártuk. Közhelyesen hangzik, de a neme tulajdonképpen mindegy volt, csak egészséges legyen. De azért bevallom, titkon kisfiút szerettünk volna ismét, mert az első kisfiam nevelésében annyira rá voltunk hangolódva a kisfiús dolgokra, ezért már arra voltunk felkészülve, hogy két kisfiunk lesz az életünk során. A kis szőke hercegem is kisfiú testvért szeretett volna, így amikor tavasz végén kiderült, hogy kisfiú lesz, óriási volt az öröm az egész családban. 
A várandós időszakom nagyon jól telt, igazán élveztem, jó visszaemlékezni rá. Bár az első trimeszter közepén volt 3-4 rosszullétes, émelygéses nap, amikor az ágyból is alig bírtam felkelni, de ahogy jött, el is múlt hamar. Utána már végig nagyon jól éreztem magam, egész nyáron jöttem-mentem, intéztem a dolgaimat, a nyaralásaink is aktívak voltak: 1-1 nyaralás alkalmával mindent megnéztünk és megmásztunk, jól bírtam hordozni a Pocaklakómat. :) Közben dolgoztam és intéztem itthon a háztartást. Na és persze pihentem is néha, imádtam egész nyáron a teraszon üldögélni a hintaágyban: olvasgattam, zenét hallgattam, játszottam az udvaron a szőke hercegemmel, aki nagyon várta a kistesót: sokat beszélt hozzá és simogatta, ölelgette a pocakomat. Annyira édes volt! 
Majd elérkeztek a szülés előtti utolsó hetek, melynek éjszakáin már nem tudtam olyan jól aludni, hiszen a pocakom súlya miatt minden alvási póz kényelmetlen volt, emiatt nappal picit lassabb és fáradékonyabb voltam. Ettől függetlenül az utolsó napig dolgoztam, jól bírtam magam - a lassan 7 éves energiabomba kisfiam mellett nem igazán volt idő pihenni, bár a férjem már nagyon sok teendőt átvett tőlem a kis szőke hercegemmel kapcsolatban, mint például az esti fürdetés, iskolába vinni-hozni a szomszéd településre autóval, mert nekem már az autóvezetés is nagyon kényelmetlen volt az utolsó napokban. Szeptemberben még vittem-hoztam Milánt az iskolába, de az utolsó napokban már semmi porcikám nem kívánta az autóvezetést, csak ha nagyon muszáj volt.


Egy fotó rólam, amikor még a pici fiam Pocaklakó volt :)

  
A szülési időponthoz közeledve (november 1.) nagy volt az izgalom itthon, hiszen az első kisfiamat is könnyen és gyorsan szültem meg annak idején természetes szüléssel pontosan a kiírt időpontban a 40. héten: éjjel fél 2-kor folyt el a magzatvíz, amit rögtön 5 perces fájások követtek, majd reggel 6 óra 7 perckor megszületett Milán 3780 grammal. Emlékszem, a szülőszobán az összes orvos, szülésznő és ápolónő a csodámra jártak, mert szülés közben egy hangom sem volt: olyan magas a fájdalomküszöböm, hogy a fájdalmakat becsukott szemmel, csöndben viseltem, mintha nyugodtan aludnék, és semmilyen fájdalomcsillapítást nem kértem közben! Tehát mivel az első szülés nagyon gyorsan lezajlott, valahogy éreztük, hogy a második is hasonló lesz vagy még gyorsabb. A férjem sales menedzserként minden nap a fél országban jelen van, ezért attól féltünk, hogyha beindul a szülés, Ő épp több száz km-re lesz az otthonunktól és nem fog időben hazaérni. (Az első kisfiúnk születésénél is jelen volt és most is "apás szülést" terveztünk.)
Aztán elérkezett október közepe, egy szép szerdai nap... A férjem reggel elindult dolgozni Egerbe (150 km). Én itthon közben azt éreztem, hogy az alhasi fájdalmak, melyeket érzek, talán már nem a jósló fájások... Felhívtam a doktornőmet, aki azt tanácsolta, hogy menjek be hozzá Nyíregyházára NST-re, illetve szeretne megvizsgálni is (igaz, 5 nappal azelőtt voltam nála). Mivel 35 km-t már végképp nem volt kedvem autót vezetni, hívtam a férjemet, hogy gyorsan jöjjön haza és vigyen vizsgálatra. Az NST tökéletes volt és a vizsgálat után Kriszti (a doktornőm) megállapította, hogy szerinte ebből hamarosan szülés lesz, maximum 1-2 nap. De amint ezt kimondta, éreztem, hogy én már aznap szülni fogok. A férjemmel rögtön arra gondoltunk, hogy Milán iskolában van, vissza kell érte autóztunk és haza vinni a szomszéd település iskolájából a szüleimhez, mert szegénykém megijed, ha senki nem fog érte menni az iskolába délután - azt sem tudja még, hogy kell hazamenni a busszal egyik településről a másikra, kicsi Ő még ehhez. Ezért gyorsan hazaautóztunk Milánért (zötykölődtem ismét 35 km-t mindenféle fájdalmakkal, amelyek jöttek-mentek), de legalább Milánt hazavittük a suliból és elhelyeztük Anyukáméknál. Aztán hazajöttük, itthon mondtam a férjemnek, hogy lefekszem egy picit, és ha majd teljesen rendszereződnek a fájások, akkor rohanunk vissza a kórházba Nyíregyházára. De alig feküdtem néhány percet, hirtelen egy óriási durranás a pocakomban, magzatvíz ömlik, aztán jöttek erősen és pontosan az 5 perces fájások - pici fiam úgy döntött, hogy Ő bizony aznap már meg akar születni. Gyorsan be az autóba és nyomás a szülészet (újra a fél órás autóút). Útközben hívtuk Krisztit is (a doktornőt). Fél órával később délután 4 órakor vettek fel a szülészetre, időközben Kriszti is megérkezett, megvizsgált, majd megkaptam az 1 ágyas szülőszobát, hiszen a férjem is jelen volt a szülésnél. A fájások jöttek-mentek, egyre gyorsabban és egyre erőteljesebben, de nagyon jó érzés volt, hogy a férjem ismét, ennél a szülésnél is ott van velem és amiben csak tud, segít. Majd este 3/4 6-kor megszületett második kisfiam: Zalán 3500 g-mal és 53 centivel. (Ha nem születik 1-2 hétnél hamarabb, hanem kivárja a kiírt időpontot, jóval 4 kg-on felül lett volna a születési súlya, de én nagyon örülök, hogy így alakult, hiszen egy 3,5 kg-os gyermeket picit "könnyebb" megszülni, mintha 4 kg-on felül lenne.) A szülészeten megint csodálkozott mindenki, hogy Ők még ilyen gyors és sima szülést nem láttak, hogy nem egészen 2 óra alatt "megérkezett" a baba. Én pedig annyira büszke voltam a pici fiamra és magamra (akárcsak az első szülésemnél), hogy Mi ketten ennyire ügyesek voltunk! Zalán rögtön felsírt, majd amikor a doktornő a mellkasomra tette, elhallgatott... Én pedig fáradtan, de óriási boldogság érzéssel néztem a kis csapzott, nagyon nagy hajú csöppséget, aki a kis csupasz testével elégedetten heverészett a karomban. Már ott, abban a pillanatban imádtam!! Kimondhatatlanul büszke és boldog vagyok, hogy két ilyen csodaszép kisfiam van: Milán és Zalán!
Szülés után a szokásos két órai megfigyelés lezajlott, majd mehettem a kórház hotelszobájába, melyet én igényeltem. Az ára 10.000 Ft/éj, de megéri, mert amikor egy édesanya az első napokban ismerkedik újszülött gyermekével, az annyira intim dolog, nem tartozik senki másra. Így a babát nem csak a szoptatás időszakára kaptam meg, hanem éjjel-nappal együtt voltunk ketten egy szobában, én láttam el teljesen egyedül. Igaz, rettenetesen fárasztó volt rögtön a szülés után egyedül lenni a babával egyfolytában, mégis nagyon jó érzés,  hogy ott volt velem és nem ordított nélkülem az újszülött osztályon a többi babucival együtt. Ráadásul ezekbe a hotelszobákba a látogatók is bejöhetnek bármikor, így a babát nem csak itthon, a hazajövetel után, hanem már ott rögtön láthatják a családtagok. Ezáltal a férjem, a kisfiam: Milán és a szüleim minden este meglátogattak felltva és gyönyörködtek a picurka gyermekben. Milán rajong a kistesóért, nagyon félti és óvja, puszilgatja - nem tud betelni vele.
Azt azért még meg szeretném említeni, hogy amikor az első reggel bejött vizitre az osztály főorvosa a szobámba, a következővel köszöntött: "Na, végre egy igazi belevaló Anyuka, aki természetes úton szült! Ma még csak olyan Anyukákkal találkoztam, akik császárral hozták világra a gyermeküket minden ok nélkül, pedig az nem jó sem a mamának, sem a babának! Gratulálok!" Nagyon jól esett, amit mondott, mert én is a természetes szülés híve vagyok. Bár tudom, van 1-2 kivétel, akiknek muszáj a császár, de sajnos a kismamák többsége előre ezt az utat választja, pedig szerintem sem jó ez - persze senkit nem ítélek el, mindenkinek szíve-joga dönteni erről. De szerintem nagyon erős kötelék az és kimondhatatlanul jó érzés, hogy mind a két születést a két kisfiammal együtt csináltuk végig. Ez az élmény örökre megmarad, beivódik az ember lelkébe és elvehetetlen! Ráadásul azt tapasztaltam, hogy a természetes szülés után sokkal gyorsabban regenerálódik a női szervezet.

Mivel minden rendben volt a babával és velem is, 4 nap után elhagyhattuk a kórházat. Egy hete vagyunk itthon és csuda fárasztóak a napok!! Közel 7 évig hárman voltunk és most négyen lettünk. Az eddigi megszokott napi életritmusunk teljesen felborult, iszonyatosan fáradt vagyok, semmire nincs időm - leginkább pihenni nincs. Mindenbe belefogok, de soha semminek nem érek a végére, mert ugye a gyerek az első. ...és itt van még egy örökmozgó, közel 7 éves energiabomba is (a kis szőke hercegem), aki szeptemberben kezdte az iskola első osztályát, így esténként sokat kell vele gyakorolni, elég sok a házi feladata is folyamatosan - Őt sem szabad elhanyagolni, sőt! A férjem 1 hétig itthon volt velünk szabadságon, sokat segített, de még így is, ketten elvégezve a dolgokat, kész káosz minden és rettenetesen fárasztóak az éjszakák is! Pedig a vacsora készítésre sincs gondom, mert ebben pedig Anyukám segít be, minden este hozzák nekünk a vacsorát Apukámmal. ...és jelenleg a pici fiamra sem lehet panaszom, mert nagyon jó baba, eszik és alszik. Na jó, azért ébren is van egy kicsit néha, olyan aranyosan szemlélődik a lakásban, ahogy a karunkban hozzuk-visszük. De nyűglődni csak akkor szokott, amikor éhes. Ha tele a pocak, akkor békésen és nyugodtan alszik. A fürdetést is jól tűri. Egyszóval minden szép és jó, csak a napi itthoni teendőkkel (mosás, mosogatás, a szokásos pakolás, takarítás) olyan kapkodva és sehogy sem haladok, mert semmire nincs elég időm. Aztán hétfőn a férjem ismét elkezd dolgozni és egyedül leszek itthon a babával... még több dolog hárul rám. De valahogy megbirkózom majd a dolgokkal egyedül is, csak ne érezném ezt az iszonyúan erős fáradtságot...! Úgy érzem, hogy ha hagynának, 1 hétig tudnék egyfolytában aludni, ettől függetlenül néhány nappal a szülés után hajnal 5-től éjfélig leülni sincs időm. Emellett nagyon hiányoznak a kis napi kikapcsolódások is, mint pl. egy fél óra olvasás vagy 1 órácska filmnézés... Még a tévét sincs időm nézni egy percet sem. Hetek óta nem néztem be a blogra és a Facebook oldalamra sem, emiatt elnézést kérek azoktól, akik írtak nekem és nem válaszoltam hetekig. Azért 1-2 percre igyekszem majd benézni néha-néha, hogy tudjak válaszolni mindenkinek. Illetve a családomnak úgyis kell sütni-főzni is (imádják a süteményeket, melyekr nagyon hiányoznak mindenkinek), ezáltal néha lesz 1-2 új recept is, hiszen valami kis kikapcsolódás nekem is kellesz majd és számomra a sütés, fotózás és a blogvezetés a kikapcsolódások közé tartozik.

Befejezésképp hoztam 1-2 fotót a pici fiamról, melyek az elmúlt napokban, itthon készültek


Az első este itthon 
(4 naposan)

 
Akikre a világon a legbüszkébb vagyok: Milán és Zalán


 

40 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos baba! Most már két kincsed van. Vigyázz rájuk és legyen sok sok örömöd bennük.

    VálaszTörlés
  2. Egészséget, boldogságot, minden jót kívánok! :)

    VálaszTörlés
  3. <3 puszik, B.csek!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a fiúkhoz! Csodaszép mindkettő.
    Egy szintén két fiús anyuka: Erika

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok a gyönyörű babához! :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Gabriella, szívből gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok, jó egészséget, sok-sok tejcsit, sok boldogságot az egész családnak!! (Én is természetes úton fájdalomcsillapítás nélkül szültem és a következő babánál se csinálnám másként.:) )

    VálaszTörlés
  8. Istenem Gabika de drágák vagytok! :) Kívánok Nektek minden szépet és jót! :) :)

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok! Jó egészséget kívánok Nektek! Csodálatos gyermekeid vannak, és nagyszerű anyuka vagy. Öröm lehet a gyerekednek lenni. :)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Gabriella! Teljes szívemből gratulálok! Csodás fiúcskával gyarapodott a családotok. Jó egészséget és sok örömöt kívánok az egész családnak!

    VálaszTörlés
  11. Jó volt olvasni a boldogságodat...Gratulálok s kicsi batátokhoz! :-)

    VálaszTörlés
  12. Gabika!!! 😊Szívből gratulálok, jó egészséget, miharabbi felépülést, sok sok boldog pillanatot kívánok! ❤️Most ők a legfontosabbak. 🍼Mi meg várunk türelemmel, a jobbnál jobb receptekre.🎈Addig is maradnak a régiek, hála neked, van miből válogatni.😊🍼

    VálaszTörlés
  13. Hatalmas gratulációm így ismeretlenül is! Csodaszép gyermekeid vannak! :)

    VálaszTörlés
  14. Gabika, gyönyörűek a fiaid!
    Minden jót kívánok, sok boldogságot a családnak!

    VálaszTörlés
  15. Kedves Gabriella, Nagyon sok szeretettel gratulálok, jó egészséget, sok örömteli pillanatot kívánok számotokra :-)

    VálaszTörlés
  16. Csodálatos érzés az biztos. Én sem feledem amíg élek! Nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok a picurinak és az egész családnak! Puszillak Gabeszka!

    VálaszTörlés
  17. Gabriella, nagyon sok szeretettel gratulálok, jó egészséget kívánok az egész családodnak!:)

    VálaszTörlés
  18. Én is szívből gratulálok és nagyon jó egészséget kívánok mindannyitoknak! Csodaszép a baba, Milán pedig már komoly fiatalember :-)

    VálaszTörlés
  19. Gratulálok! Nagyon szép kis család vagytok :)

    VálaszTörlés
  20. ez most egy kis atmeneti zavar amig beleszoksz ! aztán ugyan az a harmonia vesz majd ujra korul mint eddig es ami a lenyedbol " sutieidbol " arad !! Kivanok minden jot- szepet es hogy egy kiegyensúlyozott Gabikat lassunk ujbol itt a bologon aki ket tunderi fiucsa boldog anyukaja

    VálaszTörlés
  21. Drága Gabi!
    Tiszta szívből gratulálok a gyönyörű gyerekekhez!
    Jó volt olvasni Rólatok ��
    Sok puszi!

    VálaszTörlés
  22. Szia Gabi!
    Nagyon köszönöm a részletes beszámolót! Annyira jó volt olvasni a szinte teljesen idili képről, amiben te élsz :) Én is fiúkat szeretnék majd, de annyi sok félelem van bennem, de a Te írásod egy kis erőt adott :)
    Sok boldogságot kívánok neked és a családodnak is!
    Viki

    VálaszTörlés
  23. szia, vártam már ezt az írást

    Szívből gratulálok Nektek, jó egészséget kívánok!!

    Egyre jobb lesz, de tudod Te ezt, nem először csinálod
    :-)

    VálaszTörlés
  24. és olyan szépen, szeretettel, imádattal írsz

    jó volt olvasni

    pihenésképpen gyere néha

    VálaszTörlés
  25. Gratulálok! Tündér kis csöppség. Aranyosak együtt ! Fáradtságodon ne csodálkozzál, idő kell hozzá hogy megszokott napirended kialakuljon és kicsit regenerálódjál! Kívánok jó egészséget az egész családnak, puszillak Éva !

    VálaszTörlés
  26. Gabriella nagyon gratulálok, csodaszép a kisbabád :-) Egy darabig ne törődj a lakás rendbetételével és semmi mással, csak a kicsivel, az ő etetésével és gondozásával, minden nap szakíts időt egy kis pihenésre, heverészésre, majd a férjed hétvégén rendet rak, kitakarít, nem fontos, hogy minden csillogjon-villogjon, nem kell mintaháziasszonynak lenni, az a fontos, hogy erős legyél a későbbiekre, bőségesen táplálkozz és sok folyadékot igyál, és amikor a pici alszik akkor te is próbálj ledőlni, szunyókálni, ez most mindennél fontosabb!!!

    VálaszTörlés
  27. Gabika, gratulálok a legifjabb "kis herceg" érkezéséhez. Sok örömöt, boldogságot, jó egészséget kívánok! Milán csak úgy ragyog a boldogságtól. Mindketten nagyon édesek.

    VálaszTörlés
  28. Gratulálok a picurhoz!
    Remélem nem veszed zokon, drága Gabi, csak szeretnék megjegyezni valamit a császár vs. természetes szülésről. Nekem császárom volt, farfekvés miatt. Van olyan doki, aki ilyenkor is bevállalja a sima szülést, de az enyém nem ilyen volt. Hozzáteszem, bízom benne (ez fontos!), és nem vállaltam volna magam sem a természetes szülést. Óriási tévhit, hogy olyan könnyű út a császár! Az egy nagy, hasi műtét! Abszolút nem kellemes. A felépülés sem, bár nekem 1 hét elég volt ahhoz, hogy 80%-os legyek, a maradékot a húzódás tette ki, az még 1 hónap volt, mire elmúlt.
    A nőknél vmiért központi kérdés, hogy ki hogyan szült.Érdekes, hogy mindig a császárosakat nézik le. Mintha mi nem lennénk anyák, vagy legalábbis rosszak/rosszabbak lennénk. Nekem pl.folyton magyarázkodnom kellett a látogatóknak is, mert mindenki megkérdezte, hogy miért kellett a műtét... Valaki azt is megjegyezte, hogy dokit kellett volna váltanom, olyanra, aki vállalta volna így is. Ezek a szavak nagyot ütöttek... Nem vagyok felelőtlen!!!! És mint mondtam, én sem akartam volna a természetes szülést egy farfekvéses babával.
    Amikor még fejvégű fekvésben volt a bébi, elmentem szülésfelkészítőre. Ott a doki azt mondta, hogy a nem a szülés a cél, senki se azt tűzze ki célul, hogy milyet szeretne, mert ez borulhat. A cél az egészséges baba, a szülés csak eszköz. Igaza volt a dokinak!
    A fájdalom-felépülésről annyit, hogy van ismerősöm, akit a császár kikészített (szerintem én nagyon jól viseltem), van olyan, akit nem. Van olyan, aki pikpak megszült simán, és olyan is, aki a természetes szülés borzalmai miatt nem vállal több gyereket. Tehát nem lehet kijelenteni, hogy ez vagy az könnyebb út.
    Hogy a dokid szerint indokolat sok császár, az nem az anyukák hibája, maradjunk annyiban. Jól nézünk ki, ha ezt is úgy lehet már kérni, mint a közértben a párizsit! A dokinak a zárójelentésben meg kell indokolnia a döntést, nem kérésre megy ez! Az ilyen doki vajon mit ír??
    A baba-mama kötődésről: az én kisfiam 10 hónapos, szopizik, szerintem semmi probléma a kötődéssel, és egy izgága, érdeklődő, kiegyensúlyozott, barátságos manó. Ez a családon, anyukán, nevelésen múlik. Itt jegyezném meg, hogy ahogyan a szülés módja miatt, úgy a szoptatás nem léte miatt sem szabad egy anyukát sem lenézni! Nagyon jó barátnőmet szintén császározták, neki is farfekvés miatt kellett, és csak két hétig sikerült szoptatnia. Rossz anyának érezte magát, mindenhol ezzel szembesült. Szóval óvatosan a szavakkal!
    Én a SOTE II-n szültem, ott is van fizetős egyágyas és kétágyas kórterem, de aki nem fizetős, az is együtt van a babával non stop. Ott alapból ilyen a rendszer. Friss műtéttel, kezdő anyukaként rémisztő volt - kb.egy órán át. Aztán belejöttem :)

    Elnézést, amiért ilyen hosszan írtam, de kikívánkozott belőlem. Az összes császáros anyuka nevében kérem, hogy ne nézzetek le minket! Azokat sem, akiknél úgymond nem indokolt a műtét! Ha az anyuka retteg a természetes szüléstől (lehet a saját születése miatti trauma), akkor ne is erőltessék, mert nem fog belőle jó kisülni. Ettől még ő sem lesz sz@ranya. Illetve ha az is lesz, akkor sem a szülés miatt.

    Nektek jó egészséget és sok örömöt kívánok! És tovabbra is várom a finom receptjeidet! :)

    Zsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsu!
      Egyáltalán nem veszem zokon a véleményedet, sőt! Szerintem Te félre értettél engem egy kicsit. Hiszen leírtam, én senkit nem ítélek el a császár szülés miatt, mindenkinek szíve joga erről dönteni. ...és azt is említettem, hogy vannak olyan esetek, amikor egyébként is kikerülhetetlen a császár szülés. De tény, hogy én a természetes szülés híve vagyok és nagyon örülök, hogy nem jött közbe semmi olyan dolog egyik szülésemnél sem és természetes szüléssel hozhattam a világra mindkét kisfiamat. Ha pl. farfekvéses lett volna valamelyik baba, egész biztos, hogy a császár mellett döntök én is, semmiképp nem kockáztattam volna. (Annak idején én is farfekvéses voltam, de Anyukámnál az orvos sima szülést indított el - hát jól megszenvedett velem, ráadásul engem is jól "összenyomorkodtak".)
      Azt is leírtam, amit Te is említettél, hogy azt vettem észre, a természetes szülés után sokkal gyorsabban regenerálódik a női szervezet - legalábbis én ezt tapasztaltam magamon mindkét szülésem után. Pl. most nem egészen két héttel vagyok a szülés után és teljesen úgy nézek ki és úgy érzem magam, mint a terhesség előtt (a pocim is teljesen visszahúzódott).
      De az is tény, hogy sok kismamát ismerek, akik igenis a császár mellett döntenek minden ok nélkül (hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek, akiknek muszáj!!). ...és fogalmam nincs miért van ez a döntés, mert bár én nem éltem át olyan szülést, mégis valahogy úgy képzelem el, hogy az sem könnyű és az sem fájdalommentes. Talán a vajúdási időszak kikerülhető ezzel vagy fogalmam nincs.
      Egyszóval szerintem félre értettél: én soha senkit nem nézek le semmi miatt, mert mindig úgy érzem, hogy nincs jogom hozzá. (Szerintem mindenkinek így kellene éreznie, aki lenéz valakit valami miatt.)

      ...és köszönöm szépen a jókívánságaidat, Én is minden jót kívánok Nektek! :) A 10 hónapos babucid lassan már járni kezd, felfedezi majd a világot... Bár fárasztó olyankor szaladgálni utánuk, Én mégis imádom azt a korszakot, mert olyan édesen tudnak "totyogni", zabálni valók. :)

      Hozok továbbra is recepteket, hiszen sütni-főzni kell a családnak és rám fér egy kis kikapcsolódás néha a blogvezetéssel.
      Üdv.: Gabriella

      Törlés
  29. Köszönöm, köszönjük szépen mindenkinek! :)
    Napról-napra egyre könnyebbek a napok, egyre jobban összeszokik a kis négyes csapatunk. :) A napi életritmusunk újra kezd felvenni egy kis rendszert, ennek már nagyon örülök, mert eddig össze-vissza kapkodtunk mindennel, mégsem értünk semminek a végére, olyan fárasztó volt. Na, nem mondom, hogy most már olyan kipihent vagyok, de legalább nem érzem azt az iszonyú erős fáradtságot. Nyilván fáradt és álmos vagyok most is az éjszakai felkelések miatt, hiszen keveset alszom, de valahogy mégis jobb már egy picit.

    VálaszTörlés
  30. Gratulálok a kisfiad születéséhez! :-) Jó egészséget kívánok az egész családnak! Nagyon tetszik a blogod, elég csak a képeket nézegetni és máris megsütném valamennyit (más kérdés, hogy sosem sikerül ilyen szépre :-)). Még csak annyit, hogy a harmadik kisfiam nagyon hasonlít a 2 éves Milánra. :-) Bea

    VálaszTörlés
  31. Jó egészséget és sok boldogságot négyesben! Üdv: Bea

    VálaszTörlés
  32. Kedves Gabriella!

    Újra én vagyok, Zsu :)
    Nem értettem úgy, hogy támadnád a császárosokat, csak ha már így szóba került, akkor itt is el szerettem volna mondani ezzel kapcsolatban a véleményem. Persze szuperjó, hogy ismét minden zökkenőmentes, gyors és természetes volt a szülésed közben, talán még irigykedem is. Egyelőre még nem ismerek olyat, aki önként és dalolva választotta a műtétet, de sok ilyenről olvastam. Hogy miért teszik, én sem tudom, merthogy ez is fáj, csak épp másutt :) Engem egyébként 7 órán keresztül hagyott vajúdni az orvos, nem firtattam miért, de még így sem jöttek borzasztó nagy fájások. (Mondom, talán tényleg irigy vagyok: neked 2 óra alatt megvolt a babóca! :) )

    Nem akartalak megbántani!!!! Továbbra is minden jót kívánok a szépséges családnak :)

    Zsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsu, egyáltalán nem bántottál meg, ne érezd magad rosszul emiatt!! Véleménye mindenkinek lehet és van, nyugodtan le lehet írni. :) Szóval gyere bármikor! :)
      Minden jót Nektek is! :)

      Törlés
  33. Nagyon jó egészséget kívánok ! Nagyon szeretem a blogodat ,a precíz receptjeidet :)
    Gyönyörű a babuci !

    VálaszTörlés
  34. Gyönyörű babád van, sok szeretettel gratulálok!! :-) jó volt olvasni a beszámolód!
    Bár nekem is könnyen ment volna a szülés, sajnos kissé félrementek a dolgok, babura tekeredett a köldökzsinór így műteni kellett, de túl vagyunk rajta és tegnap volt 9 hónapos. :-) Jó lett volna a természetes szülést megtapasztalni, de azt mondják minden okkal történik, csak van benne valami. :-D kitartást és jó egészséget nektek!! ha lehet teszel még fel néha képet a babáról? :-)

    VálaszTörlés
  35. Gratulálok a kisfiad születéséhez! :) Gyönyörű baba. Jó egészséget és sok örömöt! :)

    VálaszTörlés
  36. Jó volt olvasni a történeted.😊 Gratulálok a kis családodhoz! Nagyon édes a picike (is)!
    Mi is most várjuk a másodikat, kicsi fiam nekem is 7 éves, de nálunk hugi lesz. Félek is, hogy milyen lesz egy lánnyal, mert -ahogy te is írtad- én is beálltam erre a fiús anyuka szerepre 7 év alatt. Mindegy, ha már itt lesz a picike, attól a pillanattól úgyis az lesz az természetes, hogy kislány.
    A szülésem nekem is hasonlóan gyors volt elsőre, mint neked, remélem most is így lesz!
    Köszönöm neked a sok jó receptet, ötletet, most megyek is és sütök egy kis túrós batyut, kakaós csigát az én kis pasijaimnak! 😊 Üdv: Ági

    VálaszTörlés