2016. március 2., szerda

Egy év telt el...

Egy év telt el, hogy a Testvérem örökre elment. Azt hittem, hogy egy év után egy kicsit enyhülni fog a hiánya, de még a mai napig sem telik el úgy fél óra, hogy ne gondolnék rá. Hiába van rengeteg munka, intézni való, hiába van a mindennapi kapkodás, rohanás, hiába kötik le a gondolataimat egyfolytában a napi dolgok, Ő folyamatosan eszembe jut. Az elmúlt napokban pedig ugyanúgy gondolok rá minden egyes percben, mint 1 évvel ezelőtt ilyenkor. ...és néha olyan jól esik sírni egy kicsikét. 





5 megjegyzés:

  1. Tudom mit érzel Gabriella! Február 22-én volt egy éve, hogy drága Párom meghalt. Azóta sem tudtam ezt feldolgozni és nem tudok továbblépni. Ott van minden gondolatomban, és úgy hiányzik, hogy majd bele őrülök. Semmi és senki nem pótolhatja. Nap mint nap többször is megsiratom, mindenről Ő jut eszembe. A gyerekeim arcáról, kezéről, az Unokám homlokáról, a blogom bejegyzéseiről, a FB oldalam nézegetése közben, egy zenéről, amit szeretett, egy filmről, amit utált. A fociról és a teniszről, amiket imádott, a kedvenc ételeiről, mindenről. Nem is tudom, hogy nem haltam még bele a hiányába. A mai napig csak azon töprengek, hogy miért pont Neki kellett elmennie ilyen fiatalon, életerősen, hisz halála előtt három héttel még focizott, teniszezett és terveket szőtt a jövőnkre. Aztán három hét alatt minden romba dőlt, az egész életünk. :'(

    VálaszTörlés
  2. Drága Gabika! A fájdalom talán sosem múlik el teljesen a szívedből, de kívánom, hogy minél hamarabb eljöjjön az az idő, amikor már könnyek nélkül, mosolyogva tudsz a testvéredre gondolni. Sok szerettel ölellek: Nea

    VálaszTörlés
  3. Megértem, átérzem a fájdalmadat és osztozom benne. Itt az ideje, hogy ezt a szenvedélyes dalt inkább szerelmes érzésekkel töltsd meg és boldogsággal gondolj szeretett Testvéredre, a Vele töltött időkre és arra, hogy Ő már a lehető legjobb helyen van!:) A lelkünket csak mi, saját magunk tudjuk megnyugtatni. Törekedni kell az elfogadásra, nincs más megoldás!...Szép Családod, sikereid segítenek.:) Ne hidd, hogy könnyen írom, Édesanyám nemrég ment el, de már egy gyermekemet is elvesztettem. Ölelés.

    VálaszTörlés
  4. Utólag olvasom ezt a bejegyzést. Megértem, mit érzel. 9 hónapja ment el a férjem, három nap alatt, váratlanul. Nem tudtuk, hogy halálos beteg, ő sem. 31 éves volt. Itt maradtunk az akkor 10 hónapos kisfiammal. Nagyon fáj a hiánya mai napig. Azt hiszem, ez soha nem múlik el, akármi történik. Ők, akiket ennyire szerettünk, mindig itt lesznek nekünk! A szívünkben, a gondolatainkban, az emlèkeinkben!

    VálaszTörlés