2015. május 18., hétfő

Családi focizás :)

Most ugyan nem receptes bejegyzéssel jövök, de  szeretném megörökíteni a blogon emlékbe ezt a néhány sort és fotót.

A sok munka mellett 3 hete a kis szőke hercegem kérésére minden este 7 óra körül vacsora után átmegyünk a szüleimhez és családi focizást tartunk (a férjemmel és szüleimmel). A kisfiam nagyon boldog, hogy esténként együtt "játszik" az egész család és tulajdonképpen a szüleimre is ráfér ebben a nehéz időszakban ilyen mindennapos egyszerű kikapcsolódás (még akkor is, ha Ők csak egyszer-kétszer rúgnak bele a labdába és többnyire csak nézők). Nekem is jót tesznek ezek az esti nevetgélések, mert  nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, nehezen tudom feldolgozni, hogy a tesóm nincs többé közöttünk, még mindig sírdogálok magamban emiatt. 3 hete voltam két temetésen egymást követő napokon - férjem apukája és nagybátyja temetésén -, melyek újra felidézték a testvérem temetését is. Anyukámnak pedig az idei anyák napja volt nagyon rossz, ráadásul közeledik a tesóm születésnapja, tehát egy újabb nehéz nap vár ránk. Mindig jön egy ünnep, egy esemény, egy zene, egy hang, egy illat, ami emlékeket idéz fel és nagyon megvisel lelkileg. 

De most inkább jöjjön néhány vidám pillanatkép rólunk... A fotó néhány napja készült, amikor épp a szüleimhez készültünk a szokásos esti focizásra. :) Persze a focizás helyett sok más dolgunk lenne nekünk is és Anyukáméknak is, de kincset ér minden perc, melyet a családdal tölthetünk el, és a kisfiam kedvéért esténként szűk egy órácskára félretesszük a sok más teendőt, az megvár - senki nem fogja elvégezni helyettünk. Sajnos.


Ezek a pillanatképek úgy készültek, hogy észre sem vettem, el voltam foglalva a labdával. :)
Milán persze "mórikálta" magát a fényképezőgép előtt. :) 
A család többi tagjáról is készült kép, de ők nem vállalták a nyilvánosságot. :)




A "dekázás" indítására összpontosítok, ami nem nagyon megy nekem. :)
Bevallom, a férjemmel soha nem szerettük a focit, de Milán nagyon érdeklődik iránta. A másik "szenvedélye" pedig a lovaglás.


A kis bohóc :)

Töltsetek Ti is annyi időt a gyerekekkel és szülőkkel, amennyit csak lehet!
Tudom, nem könnyű ez ebben a rohanó, "munkás" világban, amikor mindenkinek annyi dolga, gondja van, hogy azt sem tudja, hol áll a feje...


4 megjegyzés:

  1. Egészen jól megy a foci ahogy látom:)de ne izgulj mert engem is a kisfiam tanit,de mi fiús anyák ezt is meg kell tanuljuk:)))Hát a kis Milánka ő nagyon huncutka,édes bogár:))Nálunk errefelé igy mondják)Üdv.Enikő.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon sajnálom Gabriella, egyúttal együtt érzek veled a családi tragédiák sokaságán:(
    Az élet viszont megy tovább és milyen szerencse, hogy ott van Milán nagyfiú, aki nem hagyja, hogy a család nagyon maga alá essen...

    VálaszTörlés
  3. Így van, a család a legfontosabb. A munka megvár. Nagyon aranyosak vagytok :)

    VálaszTörlés